"Sajátos dolog, hogy a nagy kártyás, a szenvedélyes lóversenyző, a vérbeli túrista éppen nem nevetséges a mi társadalmi fölfogásunk szerint, a szenvedélyes tudós fölött mindenki mosolyog. Ez onnan származik, hogy a kártyához mindenki érthet, a lóverseny izgalmait mindenki átélvezheti, a vadász szenvedélyét tapasztalatból mindenki megértheti: de a tudományos munka vonzó érdekességét csakis azok érthetik meg, akik maguk is tudósok. Tudomány nélkül nem lehet tudományos munkát végezni. Teljesen érthetetlen marad a nagy közönség előtt, hogy mi vezette Fernel orvost éppen a mohácsi vész évében arra a komikus cselekedetre, hogy egy nagy bolond taligát tolt Párisból Amiensba s útközben hangosan olvasta a taliga kerekének fordulatszámát. Ugyebár nevetséges lehetett? Komoly, meglett férfiú, a nagy hőségben ingujjra vetkőzve, izzadva és hangosan mormolva tolja a nyikorgó alkotmányt a poros országúton. Alighanem ott hagyta néhány páciense. Pedig nem tett egyebet, mint a Föld egész nagyságát mérte meg. Méréseit több mint száz év mulva ismételte Picard, sokkal tökéletesebb módszerekkel s olyan eredményt ért el, amelyre Newton számításait alapíthatta. Rosszabb mérések eredményeivel próbálkozott először Newton s annyira nem vágtak a számításai, hogy nem merte közzé tenni korszakalkotó fölfedezéseit a tömegvonzás és nehézkedés tüneményeit illetőleg.
Nézzük meg a legnagyobb magyar elméket, amikor tudományos munkát végeznek. Ott látjuk Eötvöst a Balaton jegén, amint csikorgó hidegben, süvöltő szélben éjnek éjszakáján minden másfél órában fölvereti magát, hogy kiugorva ágyából, térdig érő hóban botorkáljon ki a műszerhez, hogy annak mutatóját, azt a gyöngén reszkető ujjat, amely a milligrammnak százezredrészeit tevő erők nyilatkozásáról tanuskodik, egy pillanatra megnézze, a műszert átfordítsa, a tapasztalt adatokat jegyzőkönyvbe beiktassa. Mi vezette őt ide? Azt reményli talán, hogy csodákkal határos műszerével még majd valami aranybányára lel a Föld alatt? Tudjuk mindnyájan, hogy sokkal könnyebben elérhető aranybánya volt előtte nyitva s ő maga csukta be annak kapuját, hogy tudományos munkálkodásának élhessen. De, amikor a balatonparti becsületes magyarság előtt tekintélyt akartam szerezni a tudományos munkálatoknak, azt kellett hirdetnem, hogy a műszer alkalmas mindenféle bányatermékek fölfedezésére s most próbáljuk ki. Erre azután elhallgatott a gúny és szent áhitattal leste mindenki a Balaton fenekén a kőszénbányát és az aranymezőket.
Ott látjuk Lóczyt, amint sűrű lépteivel bukdácsol a szőlőtőkék között. A szőlősgazda eleinte fölháborodva néz a bujkáló alak után s ugyancsak veszedelmesen emelgeti somfa-füttykösét. Látja, hogy a bújkáló alak le-lehajol, fölvesz valamit, mintha megkóstolná, azután siet tekervényes útján tovább. Végre az egyik sorban fölismeri a gazda s akkor megvetéssel legyint kezével: "Ja, a Lóczy!". Nem fél már tőle, tudja, hogy csak a "földet kóstolja". Rekkenő a hőség, a szőlőtőkék közt megfülled a levegő, a nagy mester hátán nehéz háló-zsákot cipel, amely tele van mindenféle kővel, haszontalan kő a laikus szemében, drága kics a tudomány birtokában. Mi hozta őt ide? Talán kincset keres? Ő tudja legjobban, hogy azt éppen nem talál, ő tudja a legjobban, hogy hol kellene keresnie, hogy biztosan találjon. Nem azt teszi, mert akkor minden ideje oda lesz s nem foglalkozhatik tudományos munkával.
Ott látjuk Kőnig Gyulát, amint egyszerűnek látszó egyenletein töri a fejét s azt akarja bebizonyítani, hogy ha a=b, akkor b is = a-val. No nem nevetséges? Pedig a matematika legnagyobb rejtelmeivel foglalkozik , amely foglalkozás egyszer már kivetette a világtörténelmet a sarkaiból.
Sokkal cifrább egyenletekbe bonyolódott Kövesligethy. Ugy rójja egymás alá az x-eket meg y-okat, hogy belekábul a feje, aki látja. Miért nem megy inkább kártyázni? Mirevaló az a sok szám? Persze azt a laikus honnan tudná, hogy most számítja ki, hogy milyen mélyen volt az a földrengés, amely sok ezer ember életébe került. Ott dolgozik a legveszedelmesebb mérgekkel és robbanó anyagokkal Fabinyi Rudolf az ő laboratóriumában, ott rontja szemét a mikroszkópiumon Apáthy István, amott turkál a fölásott halomban, minden orvosi tanács ellenére Pósta Béla: ki parancsolta nekik? Szenvedéllyel, egyedül a tudományos munka nyújtotta gyönyörűségébe belemerülve, kedvük, szenvedélyük szerint cselekesznek.
Csak hagyjuk őket kedvük szerint dolgozni. Adjuk meg nekik az alkalmat és módot, hogy kielégíthetetlen szenvedélyüknek élhessenek. Az emberiség leghasznosabb munkáját végzik. Ne mosolyogjunk furcsaságaik fölött. Nem nevetjük ki a kártyást, ha egész éjjel bűzös szivarfüstben izzad a kártya-asztal mellett, ne csodáljuk, hogy ők is ott éjjeleznek munkaasztalaik mellett."
(Cholnoky Jenő: Földrajzi képek - Élet, 1914)
