"(...) Ősszel nem szerették, ha valaki a szőlő közt bukdácsol. De különösen Lóczyt már jól ismerték. Bámultam rajta egyszer, ahogy valamelyik pincénél vártam professzoromat, s beszélgetésbe eredtem a gazdával. Egyszer csak fölugrik, s vizsgáló, haragos szemmel kezd nézni a szőlők közé. Valami bukdácsoló alakot látott ott.
- Ki a fene bilingérezi ott a szőlő, hogy a rossebb... Ja! A Lóczy! Akkor jól van. Hát az úr összetartozik a Lóczyval! Talán maga is tudós?
- Olyanforma volnék, és Lóczyt várom, mert itt adtunk találkozót.
-Hát mér' nem tetszett előbb mondani, azt hittem az úr valami indzsellér, aztán itt valamiben mesterkedik, tagosítás vagy kisajátítás, vagy miménkű! De hát tessék beljebb jönni, van ám még egy kis jó tavalyi borom..."
(Cholnoky Jenő: Égen, földön - Franklin Társulat, 1934)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése