"1892 nyarát apám arácsi villájában töltöttem. Egyik délután a terszon ültünk, amikor egy rövidnadrágos, turistaharisnyás zömök ember, kalapáccsal a kezében, megjelenik a nyaraló kapujában, s elkezdi a kerítés köveit kopácsolni. Apám csodálkozva s némi haraggal kérdi, ki ez az ember, aki üti-veri a kerítésünket. Abban az időben a rövidnadrágos turistaruha még nagy ritkaság volt a Balaton vidékén, mindenki megbámulta. Én sem ismertem rá mindjárt Lóczyra, csak amikor közelebb jött. Apám nagy örömmel és tisztelettel fogadta, de azért tréfásan korholni kezdte, hogy ha valahová az ember látogatóba megy, nem kell azon kezdenie, hogy a kerítést szétbontja. De amikor megmutatta, hogy milyen szép kövületet ütött ki, akkor minden meg volt bocsátva..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése