"Egy alkalommal, 1895-ben lehetett, a Fonyódi-hegyen jártam, hisz olyan ismeretlen volt, mint a legsötétebb Afrika. A hegytető hajlatában egy öreg sváb kapálta a krumpliját. Beszédbe elegyedtem vele. Elmondta, hogy a zalai partról jár át ezt az öt hold krumpliföldet megmunkálni, de már nem igen bírja, meg nem is érdemes, mert nagyon kevés terem. El is adná az egészet szívesen! Mennyiért? Oh, hát öt forintért odaadja holdját, tehát 25 forintért az egész öt holdat!
Ha akkor nem szegény egyetemi asszisztens lettem volna, rögtön meg is vettem volna, mert láttam, hogy milyen gyönyörű hely, és tudtam, hogy nagy jövője van. De hát erre a célra nem volt 25 forintom, nem tudtam megvenni, pedig ma milyen gazdag ember volnék belőle!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése