"Eredményeim nagy részét annak köszönhettem, hogy bejártam a fallal körülkerített kínai városrészbe s ott különösen egy buddhista templomban tanulmányoztam részletesen az építészetet. A buddhista barátok nagyon szívesen láttak, érdeklődtek tanulmányaim iránt s egy-két látogatás után már mint ismerőst fogadtak, még teával is megkínáltak. Pedig a sang-hai európaiak óva intettek, hogy ne menjek be egyedül, mert egyszer csak el fogok tűnni, soha senki sem talál meg, mert a kínaiak gyűlölik az európaiakat s majd meggyilkolnak, stb. Egyszer egy orvos bement, aztán csak három nap mulva tudott megszökni. A doktor rémmeséket beszélt, hogy hogyan zárták őt be egy sötét helyiségbe, stb., stb. Elővettem az orvos urat, hogy hogyan lehetséges az, hisz én minduntalan bejárok s olyan kifogástalanul udvariasak és előzékenyek, hogy el sem tudom képzelni, hogy ilyesvalami történjék! Félre hívott és csendesen ezt mondta nekem:
- Ugyan kérem, ne beszéljen eről ilyen hangosan! Benn voltam a kínai városban, ott egy teaházban nagyon csinos leányok szolgáltak fel (európai hatás!) s én bizony ott maradtam, de a feleségemnek ezt nem szabad tudni!"
(Cholnoky Jenő: Utazásaim, élményeim, kalandjaim - Pantheon, 1942)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése