"Legkeservesebbek voltak az éjszakák szúnyogháló nélkül. Mert szúnyog az van, gondolhatjuk, a temérdek mesterséges mocsár, a rizsföldek miatt. Mindkét szolgám váltólázt kapott egyik nap az egyik, másnap a másik volt beteg. Vu-hoban a misszionáriustól, mivel egyuttal orvos is, megkérdeztem, hogy mi lehet az oka annak, hogy két bennszülött szolgám megkapta a váltólázt én meg nem. Annak tulajdonította, hogy én erős dohányos vagyok és hogy kényes vagyok a szúnyogcsípésre, nem igen engedem megcsípni magamat. Ebben igaza volt. Valóban erősen dohányoztam is, erős manila-szivarokat szívtam. Ezek leginkább a mi "vevey"-szivarjainkra emlékeztetnek, mindkét végük vágott. A nedves melegben megkukacosodtak s ha az ember rágyújtott, akkor olyan kis nyilásokon át mint ez a pont az i fölött, kicsi kis kukacok bujtak elő: Le kellett őket lökni a szivarról, de más bajt nem okoztak. Mesterem, Lóczy Lajos a Po-jang tó vidékére tett utazásán megkapta a maláriát s olyan nagyon beteg lett, hogy öntudatlan állapotban szállították a misszionáriusok vissza Sang-haiba. Ennek az volt az oka, hogy nem dohányzott és valószínűleg nem érte be a meleg teával a nagy hőségekben és vizet is ivott, azért lehet hogy nem csak váltóláz, hanem dizentéria is gyötörte, azért lett olyan életveszélyesen beteg."
(Cholnoky Jenő: Utazásaim, élményeim, kalandjaim - Pantheon, 1942)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése